Máté Angi

Volt egyszer egy című könyvéért

Szulyovszky Sarolta illusztrációjával
Pozsonyi Pagony, 2010.

Nem akarnék itt hosszan buborogni, muszogó csuligaként szortyogni, vacskolva kalajmeszt kelteni, mint egy bucka, jajjte autó, ha megfuvintotta a pilinkélő telek szele.
Remélem, értik, miről beszélek. Remélem, már olvasták Máté Angi Volt egyszer egy című könyvét.
Ha igen, nemcsak a szókincsük lett gazdagabb, de - akár fölnőttek, akár gyerekek - többet tudnak a világ apró és nagy dolgairól.
A szerző tizenkilenc gyönyörű mesén keresztül vezet végig minket egy furcsa helyen, ahol a félelmek, a remények és a vágyak diktálnak, irányítnak. Mi ez a furcsa hely? Ez a mi világunk. Mert bár az emberek csak mellékszereplői lehetnek a történeteknek, valójában rólunk szólnak a mesék. Leginkább arról a vágyunkról, hogy valami fontos, valami komoly, valami mély kapcsolatot szeretnénk. Amilyet a virág a nappal, a holdvilág a kővel, az alagút a vonattal, az ég a földdel.
Mégis csak különös világ ez, mert itt az almafa megtanulja szeretni az őt rágó hernyót, s míg korábban a gyümölcsök rettegték a soklábút, a mese végén boldogan kacagva, himbálózva fogadják a csiklandozó vendéget.
Anderseni líraisággal mesél a szerző a kőről is, aki párnának képzelte magát. "Feküdt ott, a végefele közepén az udvarnak, nagy szürkén és nehezen, matatta a széleit, mintha ott gombolnivaló lyukak lennének, végighúzott ujjaival a csak képzelt csillagmintákon, amikről azt hitte, hogy azok őneki, a párnának a mintái. [.] No, de szösz tudja, miért, senki nem érkezett, ki lefeküdni vágyott volna, őrá lefeküdni."
S ha már a dán írót említettük, Máté Angi kapcsán is meg kell jegyeznünk, hogy éppúgy költészetet csinált a meséből, mint Andersen. S éppolyan magabiztosan, szépen és tisztelettel használja, formálja a nyelvet, mint Lázár Ervin. A stílusa pedig olyan, mint.
Tessenek elolvasni a Volt egyszer egy című könyvet, s talán egyetértenek: a stílusa utánozhatatlanul Máté Angi-s.
S míg Önök olvasás közben önfeledten göcögnek, odakinn talán kacagálva kukorognak a kakasok sok toporz közepette.

Dr. Gombos Péter
 a Magyar Olvasástársaság alelnöke

Szalma Edit

Módra Ildikó: Trapp című kötetének illusztrálásáért

Naphegy Kiadó, 2010.

Szalma Edit illusztrátori munkásságára jellemző a sokszínűség, sokoldalúság és a professzionális szakmai felkészültség. Művészete egyedi, senkivel össze nem téveszthető és ez nem kevés a mai divatirányzatok tengerében. Az említett sokoldalúsága mellett érdeklődése rendszeresen visszakanyarodik a cirkusz világához, ahhoz a világhoz, amit csak a nagybetűs CIRKUSZ (ami maga az élet) tud adni. A porond, a színpad, amit látunk a varázslatok helyszíne, félelmek, örömök, a csoda újra átélésének vágya, az átváltozások varázslata mind, mind megidéződnek lapjain. Ezen a porondon minden megtörténhet: újra átélhetjük a gyermekkor felhőtlen, szabad örömét. Újra találkozhatunk kedvenc mesehőseinkkel és mi is belekerülhetünk a fantáziavilág forgatagába.
Szalma Edit őszintesége belülről fakad és ez hitelesíti illusztrátori teljesítményét. Köszönjük ezt az őszinteséget, ezt a gazdag fantáziavilágot, ami újabb és újabb kalandokra ragad el bennünket.
Reméljük, hogy még sok csodálatos, általa illusztrált könyvet forgathatunk a kezünkben.
Gratulálok a díjazottnak!

Sárkány Győző
a Magyar Illusztrátorok Társaságának elnöke

Elekes Dóra és Greskovits Endre

Rudyard Kipling: Hogyvolt-mesék című könyvének fordításáért

Sziget Könyvkiadó, 2010.

Hogyan lett a sünteknős? Mindannyian tudjuk a választ: élt egyszer egy sün meg egy teknősbéka, akik túl akartak járni az ifjú jaguár eszén, s hogy egyiket vízbe ne dobja, másikat ki ne kaparja teknőjéből, addig-addig gyakoroltak, míg mindketten körbe-karikába hempergőző páncélosok nem lettek. Valahogy így szól Kipling meséje. Csak ketten gondolhatják csöndben: a sünteknős talán úgy lett, hogy Jékely Zoltán nem ismerte a tatut.  Ám Elekes Dóra és Greskovits Endre - Rudyard Kipling "evolúciós magánmitológiájának" újrafordítói - elsősorban nem azzal törődnek, hogy többek közt az internet felbecsülhetetlen segítsége nélkül hol s miként fogott ki Kipling Jékely Zoltánon és Szász Imrén. Tisztelettel és internettel fogták Kipling híres mesekönyvét, és teljességre törekedve lefordították a magyar olvasóközönség számára már ismerős meséket ugyanúgy, mint az eddig ismeretleneket; Elekes Dóra még a meséket kísérő versek értő tolmácsolására is vállalkozott. Munkájuk következtében  - melyben nemcsak a jó szöveg, de a hű fordítás elve is érvényesül - Kiplingre mint öniróniát sem nélkülöző, remek humorú "kortársunkra" csodálkozhatunk rá, de egyik szívszorító verséből a lányát sirató édesapáról is képet kapunk. Ideje volt már ennek az átváltozásnak - ahogyan annak is, hogy a sünteknősből végre tatu legyen. Köszönjük!

Tamás Zsuzsa
a Meseutca munkatársa, gyerekirodalmi szakértő

A Csodaceruza folyóirat ismeretterjesztő tevékenységéért

2001-ben elindult egy folyóirat, mely osztatlan elismerést hozott kitalálójának, létrehozójának Sándor Csilla Máriának azaz "sándorcsilla"-nak.
Mint egy mesebeli hős ment előre az úton, ahol segítőire lelt s így születhettek meg újra és újra a következő lapszámok. Hiánypótló olvasni való született.

A folyóiratot jó kézbe venni, csak lapozgatni vagy elmélyülten olvasgatni. Helyeselni, egyetérteni, vitatkozni a jobbnál jobb írásokkal, szerzőkkel és magukkal a művekkel, melyekről szólnak.
A második évfolyam címlapján ez olvasható: kritikák, interjúk, illusztrációk, programok, könyvajánlók, kiadók, sikerkönyvek, s ezekről mind-mind olvashattunk.
Megjelentek tematikus számok is például a francia, a skandináv gyermek-és ifjúsági irodalomról.
A folyóirat cikkei alapján mindig érzékenyen reagált a mai gyermekirodalom rezdüléseire s mutatta be az újdonságokat. Fontosnak tartotta a megemlékezéseket gyermekíróinkról valamely évforduló kapcsán. Közzé tette az olvasáskutatás híreit, eredményeit, az olvasás megszerettetésének módszereit, ötleteit.
A megjelent tanulmányok egy része a felsőoktatásban tananyag lett, a lap ismerete pedig kötelező minden gyermekkel foglalkozó hallgató számára.

Gyönyörű képeiből akár házi képtár is készíthető lenne.
A folyóirat nyomdailag is szép munka.

Honlapja példaértékű. 100 jó könyv 2010-ben a Csodaceruza ajánlásával - könyvtárosok és szülők, pedagógusok álma vált valóra a listával.

Köszönet az eddigi lapszámokért s kívánunk sok erőt és kitartást, nem utolsó sorban pénzt a további munkához.

Kucska Zsuzsa
az MKE  Gyerrmekkönyvtáros Szekciójának elnöke

Békés Pál

életműve, munkássága elismeréséül

Békés Pált most nem, mint barátot, szakmai társat, az IBBY magyar szekciójának elhunyt elnökét, hanem mint a huszadik századi gyermekirodalom kiemelkedő nagy egyéniségét jutalmazzuk az életműdíjjal.

Závada Pál azt írja róla, hogy minden irodalmi műfajban kiválóan dolgozott, de a novellákat szerette a legjobban, "az volt a kedvenc műfaja". Életművében regények, szép számú színpadi mű és adaptáció, gyermekkönyvek, valamint műfordítások is szerepelnek.
Most az ifjúságnak írt művei számunkra a legbecsesebbek. Nekem különösen fontos írása és szívet melengető figurája a "Félőlény", nagyon közel kerültem hozzá, azért is, mert én illusztrálhattam. Ez a meseregény, mint az igazán nagy alkotások, nem csak gyermekeknek szánt irodalom, mese - annál sokkal többrétegű. A mi generációnk, az 56 után születtek látszólagos nyugalmas életét, de a mélyen lappangó problémáját, a félelmet és annak legyőzését írja meg meseszerű lényekkel, helyszínekkel. Mindezt egy nagyon finom humorú, ironikus tolvajnyelven, amit mindannyian azonnal megfejtettünk, azt hogy a mesén túl pontosan mit kell értenünk. Ilyenek például a Kiserdő Csatang által újraírt útjelző táblái, a "Terror Tér", a "Lele-lejtő" és az "Ocsmány ösvény". És a mű végén a lényeg: miként lett a Félőlényből egyszer és mindenkorra ÉLŐLÉNY.
Ez a könyv a világirodalom olyan remeke, ami megérdemelné, hogy sok-sok nyelven olvashassák a gyermekek és felnőttek, és olyan sikere legyen, mint például Marék Veronikának a Laci és az oroszlánja Japánban.
Másik, több mint száz oldalas, szintén nagyon kedvelt meseregénye a Kétbalkezes varázsló akkor íródott, amikor a Harry Potter-őrületnek még a szelét sem éreztük. Itt is van varázslóiskola Fitzhúber Dongó okleveles mestervarázslóval, tansárkány és formalinba tett boszorkányseprű. A főhős, Éliás Tóbiás, a kisfiú azt mondja barátjának: "Igazi mese az, ami velem történik. Saját mesét akarok. Olyat, amiben benne lehet lakni."

Ezt álmodta Békés Pál, és ezt adta nekünk és a gyerekeinknek a meséivel, nem mint egy  "kétbalkezes", de mint egy igazi varázsló.

Rényi Krisztina
az IBBY magyar szekciójának elnöke