Berg Judit

Rumini című könyvéért

Kálmán Anna rajzaival
Pozsonyi Pagony, 2006.

A 2006-os év terméséből a zsűri idén Berg Judit: Rumini című meseregényét találta a díjra méltónak. Növeli az író érdemét és sikerét, hogy volt méltó versenytársa, a zsűri nem egy szál jó könyvből választotta ki a legjobbat - ahogyan ez korábban elő-elő fordult - hanem erős mezőnyből. Berg Judittal kapcsolatban azt a kifejezést, hogy "profi" nem az irodalomkritka lappangóan pejoratív hanglejtésével, és nem a belterjes szépelgők enyhe fintorával a szám szögletében ejtem ki most, hanem széles mosollyal, örömmel és elismeréssel. Berg Judit profi író. Pontosan tudja, mi kell közönségének, és nem csak elméletben tudja, hanem megvalósítani is képes. Tudja, hogyan építse fel történetét, hogyan tartsa meg, miként fokozza a feszültséget, tud olyan hősöket teremteni, akikkel olvasói azonosulhatnak és nem álcázott felnőtt könyvet ír meseregény álruhában, hanem éppen azt amit célul tűzött ki: ezúttal szellemes tengerészregényt gyerekeknek , kalanddal, veszedelemmel, humorral, érvényes feloldással. Azt hiszem éppen az ilyen művek segíthetnek a legtöbbet abban, hogy azok, akik még tudnak, vagy netán újra megtanulnak olvasni, megmaradjanak a mese, a betű a könyv bűvkörében. Örömmel adom át a díjat Berg Juditnak.

Baranyai András

Kiss Ottó: Szerintem midenki maradjon otthon című kötetének illusztrációiért

Csodaceruza, 2006.

Baranyai András 1974-ben született Debrecenben. 2004-ben végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem grafikai szakán. Az ifjabb nemzedék képviselője, de eddig is számos elismerésben részesült. 2001-ben elnyerte az Eper Grafikai Stúdió díját a Római Magyar Akadémián, 2002-ben Erasmus ösztöndíjas, 2004-ben Gál Mátyás díjat kapott. 2002 óta szerepel kiállításokon. Munkásságában jelentős szerepet kap a modern számítógépes eljárások alkalmazása. Persze minden a fejben dől el, és végeredményképpen minden a kéz eredménye. Stílusa viszont egyfajta retro érzetet kelt, a hatvanas és hetvenes évek szocreál vizuális nyelvét éleszti újjá. Nála is hangsúlyos a humor, a groteszk kapcsolatából fakadó komikum. Tiszta erőteljes színvilága, színpárosításai különösen a hatvanas és hetvenes évek plakátművészetét idézik. Az Év Illusztrátora díjat Kiss Ottó: Maradjon otthon mindenki vasárnap délután című könyv illusztrálásáért nyerte el. Baranyai itt már a kiforrott stílusát alkalmazza.
Gratulálok az Év Illusztrátora díjhoz.

Merényi Ágnes

az angol gyermekirodalom fordításáért

A prózafordítás kemény kenyér. Tudja ezt mindenki, aki már próbálta. Aki nem próbálta, azt hiszi, hogy a művek maguktól fordulnak le, emberi közreműködés nélkül. Néha a szakma is hasonlóképpen vélekedik: a világosító harmadik asszisztense szerepel a filmek stáblistáján,
míg a forgatókönyv alapjául szolgáló regény fordítójáról megfeledkeznek. Mi nem esünk ebbe a hibába: az IBBY minden évben megkeresi és jutalmazza a kiemelkedő fordítói teljesítményt, ezúttal Merényi Ágnes munkáját ismeri el a díjjal. Éppen húsz éve van a pályán, publikációs listája több oldalra rúg, sokszáz ívnyi - főként angol - szövegen rágta át magát, és még mindig nem unta meg. Talán még élvezi is. Egy biztos, nemcsak a busás honorárium reménye és a szorongató határidő motiválja, hanem ennek a furcsa játéknak a szeretete is. Mondjuk ki egyszerűen: tehetsége van hozzá. És humora. A felnőtt olvasók többek közt a Pannonika Kis nemzethatározó sorozat pamfletjein nevethették könnyesre magukat (Miért nem bírjuk az amcsikat, a ruszkikat, a digókat stb.) az ifjabbak, ha észrevették, bizonyára élvezték a Móra Kiadónál megjelent Philip Ardagh-kötet, a Szörnyű vég igazi abszurd
angol humorát - magyarul. Például a főhős, Eddie Dickens apját, aki „ha megköszörülte a torkát, torokköszörűje a vándorköszörűsök készségének kicsinyített mása volt".

Ám ha az ifjú olvasó figyelmét elkerülte is az angol groteszk e remeke, bizonyára nem kerülte el a Neveletlen hercegnő, akinek kalandjait immár nyolc folytatásban adta közre a Cicero könyvműhely, jobbára Merényi Ági fordításában. Bakfisregény! - legyinthetne a
szakma, de nem legyint. Mert tudja, hogy nem mindegy, milyen minőségű szövegen nevelkednek olvasóvá azok, akiktől jövőbeni kenyerünket reméljük. Azt a bizonyos kemény, keserű kenyeret.

Mindaddig, amíg a magyar gyerekek tisztességesen meg nem tanulnak angolul, németül, olaszul vagy oroszul, de legalább egy idegen nyelven olvasni, Merényi Ági és pályatársai tehetségére szükség lesz. Jövőbeli munkáihoz előre is sok szeretettel gratulálok.

Balassa Anna

Naphegy Kiadó

2006-ban megjelentetett könyveiért

Naphegyen innen, Naphegyen túl

A Naphegy Kiadó Művészi Mesekönyveiről

   A magyar könyvkiadás történetében nem fordult még elő, hogy egy új kiadó egyszerre kilenc könyvvel lépjen a nyilvánosság elé. A Naphegy Kiadó nem sokat teketóriázott: megtette ezt. Ez az önmagában legföljebb csak érdekes hír azonban messze túlmutat azon, hogy csupán a fejünket kapjuk fel a - honi viszonyainkat ismerve - meglehetősen merész lépés hallatán. Arról van szó ugyanis, hogy e kilenc gyerekkönyv mindegyike egészen kitűnő alkotás, akár a szövegeket böngésszük, akár az illusztrációkat csodáljuk. Vagyis: talán kilenc könyvvel még más kiadó is megjelenhet egyszerre a könyvpiacon, no de kilenc minőségi könyvvel?! Nem hiszem.
  A Naphegy Kiadó könyvei - amelyek a 3-8 éves korosztály számára kínálnak nézni- és olvasnivalót - egyszerűen gyönyörűek. Gondos és értő válogatás alapján születtek meg a kiadásra szánt művek: a kiadó szakemberei olyan gyermekkönyvekkel szerettek volna a nagyközönség elé állni, amelyek hazájukban már komoly sikereket értek el mind olvasói, mind szakmai körökben. A most már magyarul is megjelentetett könyvek világszerte sikerkönyvek, és kizárólag az olvasókon múlik, hogy azok lesznek-e nálunk is. A szakmai közönség a kiadó sajtótájékoztatóján érdeklődésével és elismerésével tüntette ki az újdonsült kiadót, bizton állíthatom, hogy az olvasók sem fognak csalódni a könyvekben.
  A Művészi mesekönyvek sorozatcímet viselő négy könyv már a küllemével is magára vonja a figyelmet. A "művészi" jelző ugyanis nem valamiféle elvont, csupán a vájt fülűek számára érthető mesekönyveket takar, hanem gondosan kidolgozott, csodaszép illusztrációkat, valamint mesterien fordított és gondozott szövegeket. Már a vászon gerinc és a matt műnyomó papír is önmagáért beszél! Hát még a tipográfia, a betűméret, a kép és a szöveg aránya! Ezek a könyvek már az átlapozásukkor is megérdemlik a "művészi" jelzőt! A mesék olvasásakor pedig ez a meggyőződésünk tovább erősödik. Nemcsak azért, mert értelemzavaró mondat, helyesírási hiba még véletlenül sincs a könyvekben, hanem azért, mert a mese ritmusát, "szépen folyását", mélységét és komolyságát messzemenőkig tiszteletben tartó szövegek valóban lenyűgözőek. Szerzők és illusztrátorok egyaránt megbecsülik a felnőttet, nem gügyögnek, nem maszatolják el a komoly kérdésekre adható igazi válaszokat, és nem köntörfalaznak akkor sem, ha kényes témák kerülnek szóba.
  Itt van mindjárt Max Bolliger tollából és Peter Śís illusztrációival a Manómese című könyv, amelynek alcíme azt állítja, hogy elgondolkodtató történet következik „az igazi értékekről, döntéseink felelősségéről és a bennünk lakozó varázserőről”. A mesében egy manó kerül súlyos dilemma elé: egyszer csak olyan vágyak költöznek a szívébe, amilyeneket addig nem ismert. Drágaköves gyűrűt, aranyló koronát és hintót szeretne, mert azt gondolja, hogy csak ezek birtoklásával lehetne boldog az élete. Meg is szerzi vágyának tárgyait (cserébe lemond gyönyörű hangjáról), de hamar kiderül, hogy az igazi értékek nem ott vannak, ahol ő gondolta. S hogy hol? Aki egyszer gyalog nekiindul a domboknak, völgyeknek, s étlen-szomjan bandukol fájdalomtól sajgó lábain, az minden egyes lépéssel közelebb kerül ahhoz, amit valamikor elvesztett, s ami valódi boldogság volt a számára. Így történik ez a kis manóval is.
  Hol lakik az idő? - kérdezi egy kislány már a mese címében is Vladimir Škutina meséjében, amelyhez Marie-José Sacré készített illusztrációkat. Modern mese a mai kor gyermekének, állítja az alcím, s bizony, ez így igaz. Mit tehet egy kislány, akire senkinek sincs ideje? Aki csak azt hallja az édesanyjától, hogy "az idő egy szörnyeteg", meg azt, hogy "nem érek rá", "nincs időm"? Elindul, hogy megkeresse ezt a szörnyeteget, és időt kérjen tőle. Időt arra, hogy az emberek végre játszhassanak a gyerekeikkel. A mesében nem éri el a célját, de megtudja, hogy az időt is meg lehet szelídíteni, s annak, akinek ez sikerül, mindenre lesz ideje. És megtörténik a csoda: a mese utolsó lapján apu és anyu egyszer legalább végre végighallgatják a kislány történetét.
  Ladislav Pavlík és Dubravka Kolanović jegyzik Az állatok karácsonya című könyvet, a sorozat harmadik darabját. Az alcím itt sem marad el: Meghitt karácsonyi történet kicsiknek és nagyoknak. Vajon mit lehet ma mondani "meghitten" a karácsonyról? Maradt-e még valami, amit nem vettek el a gyerekektől a tévéreklámok, a plázák és az egyenmikulások? E mesekönyv szerint a szeretet misztériuma az, ami újra meg újra megérintheti az embereket, "ehhez pedig nem kell, hogy karácsony legyen". Elég az odafigyelés, a gondoskodás, a figyelmesség - s persze nemcsak a mesében.
  Arcadio Lobato maga illusztrálta álmot hozó esti meséjét, a Csillagmesét. Egy rakoncátlan csillagkölyök egy nyári éjszakán leszánkázik a Földre, mert azt hallotta egy mesében, hogy itt királykisasszonyok élnek, s nagyon szeretne találkozni akár eggyel is közülük. Heléna, a földi kislány, megérti a csillag vágyait: hímzett ágyterítőt kanyarít a vállára, és megmutatja a csillagnak „királyi” birodalmát: a brekegő békákat, a ciripelő tücsköket, a szentjánosbogarakat és a szellőt. A csillag annyira elégedett a látottakkal, hogy nem akar visszamenni az égbe, hiába minden kérés, könyörgés, fenyegetés. Heléna azonban ezt is megoldja: olyan titkot súg csillag fülébe, melynek hallatán a csillag azonnal visszaköltözik a helyére. Egyszerű, bölcs szavakból állt ez a titok, olyan egyszerűekből és bölcsekből, amilyeneket csak a gyerekek tudnak mondani.
  Ezek után azzal tudom az ismertetést zárni, hogy bajban igazán csak a szülők lesznek: bár a könyvek egyáltalán nem tekinthetők drágának, kilenc darabot (vagy akár csak négyet) megvenni azért nem olcsó mulatság. Hogyan fogják ezt a kilenc gyönyörű mesekönyvet mind megvenni? És ha nem megy, melyikről fognak lemondani?

Boldizsár Ildikó

G. Szabó Judit

életműve, munkássága elismeréséül

"Nincsenek kis gondok és nagy gondok.
Nincsenek felnőttek és gyerekek
Emberek vannak. És embernek lenni
nem is olyan egyszerű..."

írta G. Szabó Judit írónő " A macskát visszafelé simogatják" című nagysikerű regénye elején.
Az ő élete sem volt egyszerű, de sokszínű:" Ötéves koromtól zongoraművésznek készültem. Még olvasni sem tudtam, amikor magamtól megtanultam zongorázni, kottát olvasni...Aztán a rajzolás érdekelt." nyilatkozta egyszer.
1944-ben szerezte tanítói oklevelét. Tanult a Képzőművészeti Főiskolán, a Közgazdasági Egyetemen. Volt rajzolószerkesztő, gyártás-előkészítő, helyettes üzemmérnök.
1970-től szabadfoglalkozású író: humoros és ifjúsági műveket ír.
A Magyar Rádióban is hallhattuk alkotásait.
Rengeteget utazott, bejárta Kínát, Afrikát, Amerikát, a volt Szovjetuniót.
Ezekből az élményekből/ Libanon, Szíria / született első könyve a „ Legyen az egyik feleségem!" címmel.
A bevezető idézet első könyvéből való, melyet ikerlányairól írt.
Saját érdekes gyerekkoráról szól "A hárman a szekrény tetején".
A "macskás könyv" folytatása: "Most boldog vagy?" címmel jelent meg.
A "Megérjük a pénzünket!" című vidám regény folytatása: "Mari, ne bomolj!".
További művei: "Ez mindennek a teteje!" , "Barbara , ez több a soknál!" , Bezzeg a más gyereke / humoreszkek/ ,"Sok a csinos lány" , "Rózsás Letícia".
"Kamaszlányoknak csak azért nem tenném kötelezővé, mert ami kötelező, azt eleve fenntartással fogadják" írta bol/ognai/ spagetti az interneten.
Pedig már ott van: "Tanmenetjavaslat 6.: Regényrészletek : Olvasmány lányoknak: G. Szabó Judit : "A macskát visszafelé simogatják".
Az interneten egy teszt kérdéssorban a következőt találtam: " 29. Mit csinálnál ha egy lovat találnál a fürdőkádban? Legalább idézőjelbe tették volna…! Ez G. Szabó Judit kedvenc kérdése, és nem sima ló, hanem sakkozó ló a regényben...egyébként úgy konkrétan visítva menekülnék.":Blogol.hu
Ezek a kis részletek mind azt bizonyítják, az írónő könyvei az olvasók tetszését régen elnyerték, és a sikere töretlen.
A könyvtárosok is örömmel forgatják könyveit , mert több helyen van szó az olvasás öröméről, arról a típusúról, amit mi szeretünk, és ott van még a "könyvírógép"!
"_ Figyelj, inkább feltalálom a könyvírógépet! Csak bele kell dobálni a papírt meg a radírt meg a szereplőket meg a repedt golyóstolladat meg anyánk piros tintáját, és kész! Annyi könyvet vehetsz ki belőle, ahányat csak akarsz!
De van amikor nem akarja, hanem csúnyán nevet rajtam és olvas. Olyankor csak ülök, mert én már minden könyvet kiolvastam, ami a világon van. Legalábbis amiket meg tudtam szerezni."
Reméljük még sokáig működik az írónő könyvírógépe , s szeretettel és humorral megírt könyveket vehetünk ki belőle.

Kucska Zsuzsa