Az IBBY szervezete

Nemzetközi Gyermekkönyv Nap 2007.

Nemzetközi Gyermekkönyv Nap 2006. Április 2.

KÖNYVEK: VILÁG EGY ELVARÁZSOLT HÁLÓZATBAN


Kisgyerek voltam még, bár hogy hány éves pontosan, nem is tudom... Az biztos, hogy épp elég magas voltam ahhoz, hogy felérjem édesapám íróasztalát és rá tudjak könyökölni. Egy bronz szobrocskát láttam magam előtt: egy nagyon sovány, lándzsát tartó lovagot egy még soványabb lovon. A lovag mögött egy kis szamár poroszkált, hátán egy kövér férfivel, aki úgy tartotta a kalapját, mintha integetne.

Kérésemre apám bemutatta őket: Don Quixote és Sancho Panza.

Tudni akartam, kik ők és hol laknak. Megtudtam, hogy spanyolok és hogy már évszázadok óta egy könyv belseje a lakhelyük. Aztán apám abbahagyta, amivel épp foglalkozott, leemelt egy vaskos kötetet a polcról és amíg megmutatta benne a képeket, elmesélte ennek a két embernek a történetét.

Az egyik rajz Don Quijotét ábrázolta, könyvekkel körülvéve.

- És ki lakik azokban a könyvekben? - kérdeztem.

A válaszából megtudtam, hogy nagyon sokfajta könyv létezik. És bennük sokfajta emberrel találkozhatok. Attól kezdve szüleim segítettek, hogy megismerhessek közülük néhányat - Robinson Crusoe-t a szigetén, Gullivert Lilliputban vagy Robin Hoodot az erdejében. Aztán rájöttem, hogy a hercegnők és a tündérek, az óriások és a dzsinnek, a királyok és a boszorkányok, a három kismalac és a hét kiskecske, a rút kiskacsa és a nagy gonosz farkas, akiket már mind régről ismertem azokból a népmesékből, amiket addig hallgattam, szintén könyvek lakói voltak.

Amikor már tudtam olvasni, rajtam volt a sor, hogy a könyvek lakója legyek. A világ minden részéről származó meseszereplőkkel találkoztam, akik elkísértek Kínától Írországig, Oroszországtól Görögországig. Annyira beleéltem magam híres írónk, Monteiro Lobato történeteibe, hogy szinte az volt az érzésem, hogy én lakom a Sárga Harkály farmon, ahol a történetek játszódtak. Szabad volt ez a terület, határok nélküli. Csodás egy hely volt ez, mert innen könnyen elutazhattam Tommal és Huckkal a Mississippihez, együtt nyargalhattam D'Artagnannal Franciaországban, elveszhettem Bagdad piacán Aladinnal, elrepülhettem Sohaországba Pán Péterrel, lúdháton utazhattam Svédországba Nilsszel, alászállhattam a nyúlüregbe Alízzal, tengeri szörny gyomrába juthattam Pinokkióval, üldözhettem Moby Dicket Ahab kapitánnyal, tengereken át hajózhattam Blood kapitánnyal, kincset kereshettem Long John Silverrel, körülutazhattam a Földet Phileas Foggal, éveket tölthettem Kínában Marco Poloval, Afrikában Tarzannal, a hegyekben Heidivel, vagy a prérin egy kis házban az Ingalls családdal. Átérezhettem Twist Olivér kiszolgáltatottságát Londonban és Cosette gondjait Párizs utcáin, túlélhettem a tüzet Jane Eyre-rel, a Cuore iskolába járhattam Enricoval és Garronéval, Indiában egy szent ember nyomdokaiban járhattam Kimmel, álmodozhattam Jo Marsh-sal, hogy író lesz, Pedro Bala mellett tagja lehettem Bahia strandjain és dombjain a Homokkapitányok bandájának. Mindezt csak így, egyszerűen. Kötöttségek és korhatárok nélkül. Ide-oda ugrálva. És valahogy minden összekapcsolódott, egy erős és hatalmas hálót alkotva.

Lassacskán a megismert világokból létrehoztam a magam világát is. És a könyvekben, amiket írok, megosztom az emberekkel mindazt, ami bennem él.

Ana Maria Machado

<< vissza