KÖNYV - MÉDIA - CSALÁD
DR. KÓSA ÉVA

Felnövekvésünk és szocializációnk során a bennünket körülvevő fizikai és társas világ megismerése alapvetően két úton történik. Az egyik a közvetlen, saját tapasztalatunkon alapuló megismerés, ami alapvetően a környező világ érzékelésén (látáson, halláson, stb.) alapul. A másik út a közvetett megismerés útja, mely a világot mások közvetítésével, az elmondás, leírás, lefestés, vagy másféle ábrázolás révén mutatja be számunkra. A kétféle úton szerzett tapasztalat több tekintetben különbözik: az érzékelést nem kell "megfejteni", tanulni, míg a közvetett megismerés során ismerni kell az közvetítés kódját (nyelvet, vagy az írás, az ábrázolás kódrendszerét), így ez életkorhoz, fejlettséghez, tapasztalathoz kötött. A közvetett megismerés terén döntő változást hozott az iskolakötelezettség bevezetése: kinyílt a világ megismerésének lehetősége, de ezt az írási-olvasási készségek életkorhoz kötött fejlődése fokozatossá, és a felnőttek által ellenőrizhetővé tette (ld. gyermek és ifjúsági irodalom). A tömegmédiumok, elsősorban a televízió elterjedése azonban egyrészt azt a csalóka látszatot kelti, mintha a világot, azaz emberek viselkedését, a társas viszonyokat, az érzelmek (pl. az agresszió) jóváhagyott kifejezési módját újra az érzékelés útján tapasztalnánk meg. Ráadásul ezek az ismeretek, a felnőtt világ minden szelete azonnal a gyerekek szeme elé kerül, hiszen már egészen kicsi gyerekek sok, felnőtteknek szóló média-tartalommal találkoznak. Ez egyes szakemberek szerint a gyerekkor védettségét szüntette meg.

A nem nekik szóló tartalmakon túl azonban a gyerekek sok éven át nem is mindig megfelelően értik, "dekódolják" a képi üzeneteket. A képi kódrendszer megfejtése és a virtuális valóság megkülönböztetése a való világtól csak több éven át tartó fejlődésnek és tapasztalatnak az eredménye.

A gyerekek könyvekkel való kezdeti találkozása, a felolvasás, a mesélés során a felnőtt jelenléte a biztonság, az érzelmi közelség mellett a beszédtanulást és az artikulációt is fejleszti, de az olvasás megtanulása és az írott információk dekódolása mindig erőfeszítést igényel, különösen kevésbé érdekes tartalom esetén. Részben ezzel magyarázható a tv páratlan népszerűsége: nézéséhez (ami persze nem egyenlő a meglátottak értésével) nem kell "munkát" végeznünk, "könnyű" nézni (minden tartalmat) (és persze ez sok információt is nyújthat, sokszor csökkenti a magányt is).

Mindez indokolttá tenné, hogy a felnőttek különös gonddal vegyenek részt a gyerekek médiahasználatában. Ahogy a könyvek esetében is sokáig megválogatjuk, mi kerüljön a fiatalok kezébe, úgy a médiatartalmakkal való találkozás és annak megértése is igényli a felnőttek aktív részvételét, mediálását. Sajnos vizsgálataink szerint a szülők aktivitása e téren igen csekély, a látottak megbeszélése, tartalmak ajánlása, vagy a lebeszélés igen ritkán, vagy soha nem fordul elő, és a médiahasználatra vonatkozóan a családok zömében nincs semmilyen szabály.

Az e téren való előrelépés mellett ezért is fontos a gyerek médiával kapcsolatos ismereteit iskolai keretek között is fejleszteni. Ezért is jelentősek az e tekintetben tett hazai erőfeszítések, a gyerekek "médiaértésének" minél korábbi életkorban való fejlesztése (ld. például a Médiatudor program Európai Uniós sikerét és hazai bevezetését).

<< Vissza