Angliai kitekintés - Dajka Margit

Olvasás Éve

Nagy-Britanniában a könyvtári összefogás a társadalomért jellegű programoknak  több, mint egy évtizedes hagyománya van, ezért  példaértékűek,  mindenképp érdemes megismerkedni velük.
Az első Olvasás Éve 1998 szeptembere és 1999 augusztusa között zajlott. Az ötlet az oktatási minisztertől David Blunkett-től származott, s megvalósításához egy tanácsadó bizottságot állított fel. Elsődleges célja az volt, hogy az olvasók nemzedékét megteremtsék, és az iskolák színvonalát emeljék. Azt mindenki tudja, hogy az olvasás és az iskola szoros kapcsolatban van. Gondolatmenetük és tetteik túlmutattak az iskolafalán. Azt hangsúlyozták, hogy az olvasás nem csak az iskoláért van, hanem egy életre szól.
Nagyon fontos gondolat, hogy a megalapozott és jó olvasási képesség (készség) nélkül az emberek lehetőségeket veszítenek, munkájuk és fejlődésük terén. Ezt az összefüggést nálunk kevésbé hangsúlyozzák, pedig azért is fontos, mert az olvasás fejlesztéséért nem csak az iskola felelős. (Erről nem szoktunk beszélni)
Az Olvasás Éve rendezvénysorozatot 9 hónapig készítették elő, szervezték a következő lépésekben:

Első körben emberek és szervezetek széles skáláját vonták be - üzleti világot, a médiákat, könyvtárakat, oktatási intézményeket, önkormányzati szervezeteket, írókat, művészek közösségét, könyvkereskedelmet.

Második körben megkeresték az adott mozgalom célcsoportját, s ezek természetesen a gyerekek lettek.
A következő fogalom a "készség elsajátítása" volt. Minél tágabb körben az írni-olvasni tudás, minden oldalát és az összes és az összes korosztályt, nemzetiségeket.
Az üzleti világvezetői  tisztában voltak azzal, hogy támogatniuk kell az olvasómozgalmat: egyrészt műveltebb munkaerői lesznek, másrészt az is az ő hasznukat szolgálja, ha az ügyfelekkel kevesebb időt kell vesződni. Így pl. a postahivatal is jelentős összeget fordított a helyi és az országos projektek támogatására.
Néhány példát leírok a kampány támogatásának módozatairól, melyek a társadalom tényleges összefogását tükrözik:

Fontos szemléletbeli gondolat, hogy a szervezők, azt szerették volna, ha tanárok úgy érzik, hogy az Év munkájukat támogatja és nem többletfeladatot ró rájuk. Sőt felhívja a figyelmet a pedagógusok munkájának fontosságára. A kormány kétszer nyújtott az iskoláknak extra támogatást szórakoztató, és nem tankönyvek vásárlására.
A Művészetek Tanácsával (Arts Conncil) közösen finanszíroztak egy projektet: szerzőket hívtak meg iskolákba, de nem csak közönségtalálkozókra, hanem hogy meghatározott ideig dolgozzanak együtt egy bizonyos számú gyerekkel. A szerzők saját olvasási élményeikről, valamint arról is beszéltek, miként segítette őket az olvasás, írásmódjuk kialakulásában.
Az Olvasás Évének sikerében döntő szerepe volt a sajtónak, bár sokszor nehéz volt rávenni, hogy a jó hírekés az annak ünnepléséről is tudósítson.
A televíziós sztárok, sportcsillagok bevonása, a könyveket és olvasást rendszeresítő kampányba nagy fontosságú és sikeres volt.
Az Olvasás Éve projektnek volt egy országos sajtóközpontja, s ez lehetővé tette, hogy a helyi sikerek is országossá váljanak, azáltal, hogy a helyi szervezeteknek meg volt a lehetősége hírek közzétételére az országos sajtóban.
Bátorították az iskolákat, könyvtárosokat, hogy keressék a kapcsolatot a helyi üzleti körökkel. A kapcsolatteremtés nem pénzkunyerálást jelentett, hanem helyszínek biztosítását, nyomtatásnál segítség elfogadását, vagy kedvezményes hirdetések igénybevételét, és a dolgozók szabadidejének a kör javára történő hasznosítását.
A kormány a projekt sikerét központi televíziós hirdetésével is segítette. A hirdetések üzenete az volt, hogy mindenki nyújthat segítséget a gyerekek olvasásához, az élet minden színterén, és különböző alkalmakkor pl. családban esti mesék felolvasásával, bevásárló listák, étlapok, felíratok olvasásával. A projekt reklámszövegét - Egy kis olvasás sokra megy - 3 millió példányban osztották széjjel bevásárlóközpontokban, postahivatalokban. Utólagosan mérték a reklámok hatékonyságát és megállapították, hogy az üzenet eljutott az olvasókhoz.
Az Év tevékenységeinek támogatására központi pénzalap kb. egy millió font állt rendelkezésre.
A könyvtárak pályázatokat adtak be terveik megvalósításához szükséges pénzre. A következő projekteket támogatták:

1. Idős emberekkel visszaemlékezések olvasása;
2. Utcai könyvtárak a hajléktalanoknak
3. Családi olvasási projekt
4. Poszterek kirakása gyorséttermekben és állásközvetítő központokban
5. Ifjúsági gondozók és ifjúsági könyvtárosok együttműködése
6. Hangos olvasás a gyermekeknek
7. Tapintható könyvek előállítása látássérült gyerekek részére, akik később a Braille írást 
sajátítják el.
8. Helyhez kötött olvasók meglátogatása
9. Versek a metrón projekt: versekről készült, posztereket állítottak ki a londoni földalatti
hálózaton.
10. Országos Gyermekkönyv Hét alkalmából információs anyag elküldése az iskolákba
11. Verseskötet eljuttatása az iskolákba a Költészet Napjára.

A jövőben mindegyik projekt folytatódik.
További leleményes programok az olvasás ösztönzésére:

Az iskolabuszt napközben átalakították és könyvtár célokra használták. A sikeres tervek megtalálták új közönségüket és a kölcsönösen hasznos kapcsolatok folytatódni fognak.

Összegzés

Együttműködni sokkal nagyobb hatásfokkal lehet, mint egyedül. Bebizonyosodott, hogy az ötletek, a jó projektek tervezése, megosztása, közzététele felgyorsítja a sikerhez vezető folyamatot. Tehát a könyvtárak összefogására szükség van.
Informálni kell az embereket, vagyis visszajelzésre van szükség; a közös célokért folytatott sikeres tevékenységekről, és együttműködésről (üzleti élet, iskolák, könyvtárak).
Az Olvasás Éve kapcsán kiemelik, hogy az olvasó fejlesztését kell központba helyezni, nem a könyvet vagy az írót.
A könyvtárak munkájának eredményességét tükrözi, hogy a Kulturális Minisztérium kétmillió fontos fejlesztési alapot hozott létre, hogy a projekt folytatódjon tovább.
Jelentős eredmény az is, hogy az üzleti életben dolgozók önkéntes munkásként segítik az iskolákban az egyéni olvasást "négyszemközt"; hetente félórás foglalkozást tartanak.

<< Vissza