"Könyvek az illusztrátor szemével"

Azok közé tartozom, akik minden negatív vagy legalábbis ellentmondásos folyamat ellenére állhatatosan bíztak és bíznak a szép magyar könyv, ezen belül gyermekkönyv jövőjében, a kvalitásos szöveg és kép termékeny kölcsönhatásában. Pedig a kilencvenes évek elején úgy tűnt, hogy igazuk lesz azoknak, akik a Gutenberg-galaxis történetének végét jósolgatták. Úgy látszott, ezzel együtt a könyvillusztrációnak, a művészi értelemben teljesnek nevezhető grafikai műveknek sincs jövőjük. Halódott a magyar grafika, s általában nem találták helyüket a kortárs alkotók, a fiatal grafikusművészek jövője szinte reménytelennek tűnt.

Azután valahogy minden "kiegyenesült" - miközben új könyvek, új rajzok és persze új művészeti társaságok, fórumok születtek. Köszönhető volt ez nyilvánvalóan egyrészt annak, hogy a tömegkommunikáció áldásait egyre többen érezték idővel inkább átoknak, s tértek vissza a sok évszázados múlttal rendelkező könyvhöz, növekedett az igény az igényes kiállítású kiadványok iránt. Köszönhető másrészt annak, hogy a magyar grafikusművészek, illusztrátorok megtalálták azt a szervezeti formát, amely segített érdekeik, igényességük érvényesítésében. S köszönhető, talán legelsősorban annak a gazdag tradíciónak, amely a magyar könyvillusztrációt jellemzi. A magyar kultúra számára ugyanis különösen fontos volt ez a műfaj a XIX-XX. században, s az maradt sőt vált a korábbinál is fontosabbá napjainkban. Mégpedig azért, mert az elmúlt másfél száz évben éppen a legnehezebb pillanatokban nyújtott menedéket a magyar könyvművészet és a magyar képzőművészet jelentős képviselőinek. Hol általában véve a kultúra válságos helyzete, hol politikai-ideológiai okok miatt jelentette számukra az értékteremtés olyan lehetőségét, amilyet más fórumok nem nyújthattak valamiért.

Zichy Mihály, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Kassák Lajos, Szalay Lajos - csak néhány név a magyar grafika történetének nagyjai közül. Az ötvenes-hatvanas években éppenséggel olyan alkotók újították meg a magyar grafika, illusztráció művészetét, akik akkoriban húszas-harmincas éveikben jártak: Csernus Tibor, Kondor Béla, Csohány Kálmán, Stettner Béla, Lenkey Zoltán, Gross Arnold, Würtz Ádám, Gyulai Líviusz, Rékassy Csaba és több más alkotó. Az ő örökségüket vállalta föl az 1995-ben megalakult Magyar Illusztrátorok Társasága, amely egyszerre tömöríti a szakma elismert mestereit és fiatal tehetségeit.
Az illusztráció hazai rangjának növekedését jelzi, hogy 1997-től illusztrátorok is részesülnek az iparművészek számára évente átadható szakmai elismerésben, a Ferenczy Noémi díjban. Ezt az elismerést az elmúlt években több illusztrátor, például Rényi Krisztina, Szyksznian Wanda, Vagyóczky Károly, Vida Győző, Elek Lívia, Heinzelmann Emma s e sorok írója is megkapta.
Erősödtek a magyar grafika, illusztráció pozíciói külföldön is, a magyar illusztrátorok rendszeresen jelen vannak az immár több mint 30 éve működő Pozsonyi Illusztrációs Biennálén, 1996-óta helyet kapnak a Frankfurti Nemzeti Standon és a Bolognai Nemzetközi Könyvvásáron is, ahol 2006-ban Magyarország díszvendégként szerepelt, a magyar illusztrátorok a 350 négyzetméteres központi kiállítóhelyen mutatkozhattak be. A bolognai bemutatkozás világossá tette, hogy a nemzetközi összehasonlítás a magyar termés szempontjából nem kedvezőtlen. A kiállításon 30 illusztrátor eredeti munkái mellett illusztrátoronként egy-egy makett képes könyvet is bemutattuk, ami elsősorban azon fiatal művészek szempontjából volt fontos, akik önálló könyvillusztrációs megbízást még nem kaptak. Jónéhány olyan fiatal művész volt jelen műveivel, akik szemléletben és gondolkodásban sok új, egyéni vonással gazdagították a válogatást (Baranyai András, Kállai Nagy Krisztina, Kárpáti Tibor, Marton Zsolt, Stark Attila). A legutóbbi bolognai vásáron, 2007 tavaszán ugyancsak sikeresen szerepeltek a fiatal magyar grafikusok. A központi kiállításon hárman is helyet kaptak, a kortárs magyar grafika sokszínűségét érzékeltetve: Kárpáti Tibor Piroska és a farkas történetét elmesélő komputergrafikái a legókockák színes, könnyed geometrikus elemeiből épülnek, Makhult Gabriella Kányádi Sándor gyermekverseihez készült illusztrációit a száz évvel ezelőtti népies szecesszióra visszautaló megoldások jellemzik, míg Rastatter Linda The Silly Adult című sorozatán az expresszionizmus, a német romantika stílusjegyei, motívumai oldódnak föl a mese időtlenségében.

Úgy tűnik, nemcsak gazdag múltja, ígéretes jelene, de jövője is van a magyar grafikának.

 

<< Vissza